A Kárpát medence vasművességére a római korból származó leletek is utalnak. Cornelius Tacitus szerint:  <<amikor a rómaiak Pannónia népeivel közelebbről megismerkedtek, itt már fejlett vasipar volt, fejlett bucakohászat folyt.>>  Tacitus leírása alapján ez Zólyom, Gömör, Kis-Hont, Szepes és Nógrád területére esett. A bucakohászatnak a Garam-völgye is kedvezett. A Kárpátok erdélyi ágában Besenyő környéki ásatások utalnak fejlett vasgyártó telepre. A Dunántúlon is megtalálhatók a római kori vasművesség nyomai.*

Az Árpád-kori bucakohászatra utal  /melyet a magyarok építettek/ a Somogyfajszon feltárt és részben rekonstruált műhely, amely a világ egyik legszebben megőrzött bucakohász műhelye.

Közvetlenül az ezredforduló utáni időszakban hazánk területén, de különösen Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, kohászatra utaló régészeti leletek (írásos feljegyzések) több településen kerültek elő. Imola község határában, Jósvafőn, Rudabányán találtak bucakemencét, vagy annak maradványait.

A XIV. század elején (1320-1340) vízierő kihasználása és hazai elterjedése révén /a bucakemencék fúvatásához és a kalapácsok meghajtásához való hasznosítása/ Magyarország vastermelése annyira fellendült, hogy vaskivitel is lehetővé vált. Elsősorban a Felvidék bucakohói és hámorai termeltek kivitelre. Ezt 1362 óta írásos emlékek is rögzítik: A danzigi piacon a legkeresettebb vas a svéd, a magyar és a spanyol vas volt. *

Hazánkban Mária Terézia uralkodása idején, 1770-ben Fazola Henrik würzburgi származású egri lakatosmester Ómassán hívta életre az akkor korszerűnek számító vasolvasztót. Fazola Henrik Würzburgból települt át Egerbe, ahol lakatosmesterként, a kovácsolt vaskapuk művészeként vívta ki elismertségét. Fazola Henrik a bécsi kincstár támogatásával a diósgyőri koronauradalomhoz tartozó erdőségben, a Garadna patakra vasolvasztót (massát) épített.

A helyszín kiválasztását természeti, földrajzi, geológiai tényezők indokolták:

• Az egyik ilyen tényező Miskolc közelsége. Miskolc, mint kereskedő város, és mint kereskedelmi útvonal, kedvező lehetőséget nyújtott az értékesítésre. 

• A vasérc lelőhelyek viszonylagos közelsége. Dédes, Nekézseny, Tapolcsány, Uppony határában feltárt lelőhelyek, ahonnan szekerekkel szállították a vasércet az ómassai olvasztóhoz.

• A völgyet kettészelő Garadna patak vízenergiája.

• Nagy mennyiségben, helyben megtalálható mészkő, mint a vasolvasztásnál nélkülözhetetlen salakképző anyag.

• A Bükk hegységben található erdők által biztosított kemény bükkfa, amely kohók energiaellátását biztosította. A Bükkben található keményfákból (bükkfa, tölgyfa) kiváló minőségű faszenet állítottak elő, amely jó szilárdsága miatt a kohóban nem zúzódott porrá, így a levegőjáratokat szabadon hagyta.

A fából szénégető boksákban* (mile) faszenet állítottak elő, melynek fűtőértéke jelentősen magasabb, mint a fáé. (A fahasábokat közel függőlegesen, szorosan egymás mellé rakták, süvegszerű alakú építmény formájában, a tetejét haraszttal, majd földdel fedték. A fahasábok rakásánál középről kiindulva a talajon, vízszintesen a boksa széléig érően,  egy hosszú fahasábot helyeztek el, amelyet a boksa megépítése után eltávolítottak, és az így keletkező nyíláson át gyújtották be a fát.  A boksában a fahasábok csak egy része égett el, a tökéletes égést a földtakaró, a levegő elzárásával megakadályozta.

A keletkező hő hatására a fahasábokból a nedvesség eltávozott, így bomlástermékként faszenet kaptak. Egy-egy boksa, a benne elhelyezett fa mennyiségétől függően 7-8 napig, de hatalmas boksa esetén 3-4 hétig is működött.

Ha járjuk a Bükk hegység szebbnél szebb, csodálatos kirándulóhelyeit, az erdőszéleken és az erdő tisztásain ma is találkozhatunk boksa helyekkel. Ezeket a helyeket könnyen észrevehetjük, mert köralakban az erdő talaját vízszintesre egyengették, az avar alatt felfedezhetjük a humuszban dús fekete talajt, s ha a földet kicsit meglazítjuk, faszénmaradványokat is találhatunk. A faszénégetést napjainkban is folytatják, de felhasználása más jelleget öltött (pl. kisebb kovácsműhelyekben, szabadtéri grillezéshez, csekély mennyiséget az iparban, stb.)

A vasolvasztó építéséhez, működtetéséhez szakmunkásokra volt szükség, akiket Fazola Henrik a Felvidékről hívott, és a felvidéki szakmunkások hozták létre az Ómassa nevű települést.

Az olvasztó építése 1771-ben kezdődött el, s ezzel egyidejűleg a hámorok építése is megkezdődött. A felépült olvasztó 6,3 m³ hasznos térfogatú volt. Az első csapolásra 1972 márciusában került sor.

Ómassáról a nyersvasat Hámorba szállították, ahol két vasverő műhelyt (hámort) állítottak üzembe. Az ide települt szakmunkásoknak a Hámor nevű települést köszönhetjük. Itt készítették a vasöntvényeket, edényeket, kályhákat, különböző szerszámokat és használati tárgyakat.

A Garadna patak völgyében a vasolvasztó létrehozásától alig telt el 15 év, és a német, illetve szlovák anyanyelvű munkások létszáma 300 fölé emelkedett. Kérésükre a bányakamara Hámorban fából felépítetett egy kis kápolnát (1786-1793), amelyben egy kis harangot helyeztek el, és ezzel a haramggal jelezték a munkaidő kezdetét is. Grünwald Lőrinc nevű miskolci minorita volt az első lelkészük.

A vastárgyak iránti kereslet növekedése a termelés fokozását követelte, amelyet az Ómassán működő olvasztó nem tudta biztosítani, mert kicsi volt a kapacitása, és gyakoriak voltak az olvasztó műszaki problémái is, ezért újabb olvasztó építése vált szükségessé. 1810-ben Fazola Frigyes lett a vasgyár igazgatója. Döntés született újabb kohó megépítésére. Helyszínként Újmassát választották. A 20 m³ hasznos térfogatú kohó építését 1804-ben kezdték el, és 1814 őszén üzembe is helyezték.

Az újmmasai kohó üzembe helyezésével, az Ómassán lévő kohót végleg leállították, majd később le is  bontották, és köveiből épült fel a kohó helyén az Ómassai Általános Iskola, melynek falán elhelyezett tábla emlékeztet a régi olvasztóra.

1868-1870 között felépült az első diósgyőri nagyolvasztó, amely az újmassai és hámori üzemek megszűnéséhez vezetett, és kezdetét vette egy újabb korszak, amely során a vasgyártás nagymértékben hozzájárult Miskolc fejlődéséhez. Egyre több munkahely teremtődött és falvakból az emberek vagy naponta ingáztak Miskolcra, vagy a városban telepedtek le, de más megyékből /főleg Szabolcs/ is érkeztek, akik közül nagyon sokan végleg áttelepültek. A vasgyártás fejlődésével más iparágak fejlődése is megindult, amelyek újabb megélhetési lehetőséget biztosítottak.

Mindezek ellenére a technológiák folyamatosan változtak, de Diósgyőr csak későn tudott reagálni, nem tudták gyorsan követni a fejlett ipari országok technológia-változásait. Az 1980-as években a vasgyártás világviszonylatban is mélypontra került, csak kiváló termékekkel lehetett a piacon megjeleni, azonban erre a diósgyőri vasgyártás nem volt felkészülve, így hanyatlása törvényszerűen következett be. A válság okozta problémák napjainkban is érezhetők, mert a vasgyártással együtt, a vasgyártást kiszolgáló, vagy annak termékeit feldolgozó más iparágak is hanyatlásnak indultak. Reménykedve várjuk az újabb és korszerűbb fellendülést.

___________________________________________